1 éve még álom voltál számunkra Édes Kisfiam.
1 éve ilyenkor kezdtem a szurikat.
Nagyon bíztam benne, hogy a 3. lombik sikeres lesz,
ennyire nem lehet kegyetlen a sors, hogy nem sikerül.
Nagyon pozitívan kezdtem a szurikat adni magamnak.
Milyen lelkesen szúrtam magamat.
Csak a cél vezérelt.
Semmi más nem járt az eszembe, csak TE!
Tudtam, hogy most sikerül és 9 hónap múlva a karomban tarthatlak.
Nagyon-nagyon kemény időszak volt, de mindent megért!
Itt vagy Velünk!
Szeretünk, óvunk.
A MI PICI FIUNK vagy!
Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi a förgeteget –
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.