Szeptemberben Olivér megkezdte az ovit.

Előtte ugye már járt, de felvették az oviba és át is mentünk oda.

Nagyon féltem, milyen lesz az ovi.

Gyerekes ismerőseim a lehető legrosszabbakat már elmondták.

Bízva a legjobbakban és a szülői értekezleten tett első benyomásom alapján nem aggódtam annyira.

Egyenlőre így is van.

Nagyon szeret oviba járni.

Hosszú szünet után újra elkezdem írni a blogot.

Annyi minden történt az elmúlt időszakban velünk, lesz mit pótolni.

Ezer éve nem írtam.

Nem akarom másra fogni a dolgot, de nagyon jól jött, hogy Olivér most oviban van én pedig dolgozhattam a történtek után.

Így nem sok időm van agyalni, gondolkodni a dolgon.

(persze, üres perceimben gondolkodom)

Olivér szuperül beszokott az oviba, ennek azért nagy oka,

hogy szerelmes az óvónénijébe. :)

Annyira aranyos.

Megvolt időközben a farsangi mulatság is.

Fura volt, sütit sütni, a buliba.

Jesssszus... már ekkora..

Hiszen nemrég még csak anya kellett.

Most teljesen önálló.

Öltözik, vetkőzik, hűtőből kiveszi, amit enni-inni akar.

Olyan fura.

Olyan nagyfiú már.

Néha olyan jó lenne babusgatni, de nem ... ő már nem dedós.

Apával voltak szánkózni a múlt hétvégén.

Mit nemondjak, úgy nézett ki, mint egy csapzott kiskutya.

Imádja a havat.

Bár, már itt a jó idő, remélem, tényleg, most a virágmagokat fogjuk ültetni.

Volt a védőnő is.

A 3 éves státuszt megcsinálta.

Olivér nem felel meg a 3 éves korosztálynak, hanem 5-nek!

Wazzzzeg 5!

Olyan választékosan beszél, hogy néha nézünk nagyokat Lacával.

Nem tudom, honnan szedi.

Ismeri a számokat.

Állandóan az autók rendszámait mondogatja.

A színskála színe is nagyon jól megy neki.

És sok-sok verset mond.

Talán a legnagyobb döbbenet az volt,

amikor pár hete leült az ölembe és elmondta az Öreg nénje őzikéjét szóról-szóra.

Továbbra is a tűzoltó a kedvenc.

Játszottunk pár hete a szobájában és ránézett a pocakomra.

- Anya! Hol vannak a kistesóim?

Néztem rá bután, honnan szedi.

Mit is mondhatnék..

- Az Angyalokkal kicsim.

- Értem anya.

- Tudod..én tűzoltó vagyok.. van létrás kocsim és te bármikor felmászhatsz a létrán,

hogy megnézd a kistesóimat.

- Tudom kicsim.

A szemem csillogott, nem jutottam szóhoz.

Ezzel lezárta.

Azóta nem kérdezgeti.

Én pedig sokszor látom a tűzoltóautó létrát.

Először három éve vettelek karomba
Először sírtál, s én veled együtt sírtam
Már vártam rád, tudtam mikor érkezel
Csak vártam az órát, számoltam perceket

S most itt vagy, nevetsz rám
S újra karomba veszlek
Mint naponta azóta is
Számtalanszor teszek

Te megpuszilod orrom...
Na! A fülemet ne! -
Elszállnak a gondok
És veled nevetek

Három éve, hogy először csókoltam arcodat
De napra napok jöttek, hónapok szaladtak
S ha nem figyelünk, akkor a sok év is
Mint tegnap-szellő, csak meglegyint

S mire észbe kapunk, már nézem csak
Hogy felnőttél a magasba
S onnan hajolsz hozzám kisfiam
Hogy te tartsál majd karodban.

Visszaállt minden a 3 hónappal ezelőtti kerékvágásba.

Én szombaton túlestem egy sürgősségi műtéten.

Jól vagyok, nem volt semmi baj.

Nehéz volt befeküdni a kórházba.

A legrosszabb az volt, amikor Olivértől megkaptam a puszit és elindultak Lacával.

Úgy húztam be a kórterembe, mint egy vadliba.

Ők elmenetek csavarogni, ameddig megérkezett anyukám Egerből,

hogy vigyázzon Olivérre.

Jó volt, hogy épp a volt kollégáim dolgoztak, talán megkönnyítette a kórházi létet.

Most pihengetek.

Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk,
mosolyogva, csendesen.

Lezárult....vége...

Olivér oviban.

Készülünk a 3. szülinapra.

Nagyon várja már. :)

A torta tűzoltóautó lesz és mi más lehetne az ajándék is. :)

Ő választotta a tortát.

Délben a családdal lesz ünneplés szombaton, este pedig a barátokkal. :)

Jajjjjj, de hogy már hogy várja.

Anya: lesz pezsgő is?

Ebredezek.

Majd bővebben, ha magamnal vagyok.

Megérkeztünk Egerből.

Ha röviden akarom elintézni, akkor annyit mondhatok, hogy a Kaális doki diagnózisa volt helyes.

Kifejtve:

Egerben a 3. percben kijelentette a szonográfus, hogy nincs méhen kívüli terhesség, méhen belül lát egy szabálytalan alakú petezsákot, de abban bizony semmi sincs. Tartott egy gyors bemutatót méréstechnikából, hogy értsem, hogy miért veszélyes ilyenkor különböző gépek különböző kezelő által mért adatait összevetni. Láttunk egy ovális petezsákot, aminek a két átlója 16 és 7 mm volt. Egy mozdulattal csinált belőle egy szabályos petezsákot 9 mm átmérővel. Ennyit a mérési pontosságról.

Az átlagos méretek alapján a 8 hét 5 nap helyett KB! 5 +-1 hetes terhességnek felel meg, azaz lehet 4 és lehet 6 hetes is, de kb 4 hete elhalt....

Ő szonográfus képesítéssel rendelkezik, nem orvos, bár 25 év van mögötte. Az elmúlt 4 évben nem láttam ennyire profi szakembert ezen a területen. Megtette azt, amit a Kaális dokin kívül senki, határozottan és írásban véleményt alkotott, elmagyarázva, alátámasztva. Ez lenne az elvárás a nagytiszteletű doktoroktól.

Lezártuk, ezzel a lombik programot is, meg az orvossal a kapcsolatot is. Mindketten megkönnyebbültünk, döbbenetes módon már ennek az eredménynek is tudunk örülni, mert nincs több feszültség, véget ért a vihar, kitisztult az ég, még van egy kis teendők a károk rendezése kapcsán és megyünk tovább arccal előre!

Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is,
ha nem élnek már benned remények és csodák.

Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
hanem amit egy életen át hordunk,
mosolyogva, csendesen.

Te vagy a 3. angyalkánk.