Először három éve vettelek karomba
Először sírtál, s én veled együtt sírtam
Már vártam rád, tudtam mikor érkezel
Csak vártam az órát, számoltam perceket
S most itt vagy, nevetsz rám
S újra karomba veszlek
Mint naponta azóta is
Számtalanszor teszek
Te megpuszilod orrom...
Na! A fülemet ne! -
Elszállnak a gondok
És veled nevetek
Három éve, hogy először csókoltam arcodat
De napra napok jöttek, hónapok szaladtak
S ha nem figyelünk, akkor a sok év is
Mint tegnap-szellő, csak meglegyint
S mire észbe kapunk, már nézem csak
Hogy felnőttél a magasba
S onnan hajolsz hozzám kisfiam
Hogy te tartsál majd karodban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.