Tegnap esküvőn voltunk. Sikerült majdnem elkésnünk. Semmi extra nem volt, 2 óra múlva itthon lustiztunk. :) Baromi hideg volt, majdnem megfagytam.
Laca egy kicsit megfázott, bár ez nem jár egyenesen arányosan azzal, hogy ma ne menjen a srácokkal motorozni. :) Én olyan lusti vagyok, hogy csak na.
Semmit nem csináltam ma, csak bambultam és merengtem a jövőn.
Hihetetlen, mennyire várom már!!!!
Magam is elcsodálkoztam ezen.
2 hét múlva anyák napja. Na, a sírás kerülgetett ma ezért...
ANYÁK napja. Ilyenkor elgondolom, én azért vagyok szomorú, mert nem vagyok anya, anyukám azért szomorú, mert látja, hogy a lánya nem lehet anya, Laca azért szomorú, mert az anyukája nem látja a boldogságát. Igen, nem látja. :(((((
A kegyetlen élet....
Talán idén május első hetében már történik csoda.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.