Nagyon furcsa érzés itthon lenni. Szokatlan.
Mióta az eszemet tudom és a sulit elvégeztem dolgozok.
Önálló vagyok.
Nem voltam táppénzen, nem voltam szinte szabadságon.
Most egy picit haszontalan embernek érzem magam.
TUDOM, HOGY NEM ÍGY VAN,DE EZT ÉRZEM.
Most nem keresek egy fillért sem, hiányzik az állandó nyüzsgés…
Egész nap fekszek, alszok. Más semmit.
Laca reggel elmegy, este jön haza. Takarít, bevásárol, stb…
Most Zsebi a legfontosabb, de ezt nekem még szoknom kell.
Az agyam nem képes felfogni, hogy pihenni kell, ő csak menne….
Nappal szinte álomba sírom magam, hogy ne legyek egyedül.
Így gyorsabban telik az idő, ha alszok.
A barna még mindig jelen. Pedig már szájon át szedem az utrot.
Napi 3x3!
Aki szedte, tudja, mit érzek.
Szerintem, hasonló állapotba kerülök, mint a drogosok.
Tegnap fel sem tudtam kelni, annyira szédültem.
Persze a vérnyomásra fogom. J
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.