Mert végre lazíthatunk

Kilenc hónapig be se érdemes ágyazni, és ami a legjobb: ezért még elnézést sem kell kérnünk. Érvünk bőven van, hisz szinte minden szervünknek keményebben kell dolgoznia: a szívnek, a tüdőnek, a veséknek. Mintha a nap huszonnégy órájában kocognánk, és nincs pihenő, nincs megállás. Arról nem is beszélve, hogy a kocogás néha átvált gyorsabb tempóba. Aztán a kocogás mellé még kapunk egy kis súlynehezéket is, aki nem elég, hogy napról napra növekszik, de még mocorog is. És még itt vannak a hormonok is, kifejezetten álmosítanak, lassítanak, tompítanak. Ne harcoljunk az élet rendje ellen: lustálkodjunk!

Mert megszépülünk

Az arc – szerencsétlen kivételektől eltekintve – letisztul, a bőr megszépül. A pattanások a múlté lesznek, mintha a létező összes méregdrága mitesszerellenes kezelést kipróbáltuk volna; a ráncok kisimulnak, ezért készüljünk is a magyarázatra, ha a botoxinjekciókra gyanakodnának a kolléganőink. A hajunk pedig… igazi oroszlánsörény. Sajnos a böjtje meglesz a kilenc hónap után: a ki nem hullott hajszálak néhány hét alatt bepótolják a lemaradásukat.
És még hátravan a legfontosabb: a mellméret. Akár három számmal nagyobb melltartók jöhetnek csak szóba. Ami pedig a legjobb, hogy már szinte a fogantatás másnapján dús keblűek leszünk, így néhány hónapig fürödhetünk a bomba nőknek kijáró bókokban, füttyögésekben, udvarlásokban.


Mert végre kiszolgálnak

Reggeli émelygés ellen legjobb az ágyba szervírozott reggeli: langyos pirítós, frissen facsart narancslé, házi baracklekvár, és ezt egy várandós már igazán csak megérdemli. Egy kismamának amúgy is központi helye az ágy, ezért jó előre szerezzünk be a paplanra pakolható kis étkezőasztalt, és rá minden csupa fontos dolgot: mobilt, számítógépet (internetbekötéssel), az összes bulvárt, és persze a tévékapcsolót. Ne csináljunk lelki kérdést abból, hogy jár-e ez, vagy sem, majd a gyerekünk leveri rajtunk ezt a kis kényeztetést. Úgyis vége lesz a nyugodt éjszakáknak, az egyhuzamban elköltött reggeliknek, a sorozatoknak, az újságolvasásnak… ezért élvezzük ki még most, amit lehet!

Mert lehet nyafogni

Epret kérek! Jaj, mégse, inkább hamburgert! Meg mellé egy kis húslevest! Igen, húslevest akarok hamburgerrel! Egyszerre! Fúj, de rossz ez így együtt! Eper van? A nyafogósdiról általában az első percben kiderül, hogy bevehetjük-e a házassági játszmáink közé. Vannak férjek, akik mereven tiltakoznak, mérgelődnek, megsértődnek, ha a mi férjünk is ebbe a csoportba tartozik, akkor ne feszítsük sokáig a húrt. Álljunk meg a húslevesnél! Ha azonban szerencsés csillagzat alatt születtünk, és kedvesünk a sokadik rettentő kérésünket is loholva teljesíti, akkor nyugodtan nyafkázzunk egy kicsit. Mint minden a várandósság alatt, ez is véges.

Mert sírni jóóó

Még csak most kezdődött el a Barátok közt, de már harmadszorra pityeredünk el. A zsebkendő lassan alapcikk, a moziba egy kisbőröndnyivel telepszünk be. És milyen jó! Nem kell lopva törölgetnünk a könnyeinket, mint régen a Love Story után, hanem nyugodtan nekiereszthetjük. Azért ha lehet, kerüljük a túlontúl érzelgős, kisbabákról, kismacskákról, kiskutyákról szóló filmeket, mert ez már a párunknak is sok lehet. Esetleg megrémiszti.

Mert végre ehetünk

Lassan már nem is az a kérdés, hogy mennyit lehet hízni a terhesség alatt, hanem hogy egyáltalán lehet-e hízni. Ha egy boldog, kiegyensúlyozott terhességet szeretnénk, akkor számoljunk le fitneszkismamák négy és fél kiló súlygyarapodásával, és inkább kapjuk be azt a csokikockát, amire vágyunk. Utána jöhet a jól megérdemelt ebéd, uzsi, vacsi… közte pedig a csokikockák, -táblák. Ne ugráljunk naponta többször a mérlegre, nem is tesz jót neki, meg nekünk sincs rá szükségünk. Ha a baba puncsfagyira vágyik, úgyse lehet mit tenni…

Mert sose vagyunk egyedül

Még a legnehezebb, ágyban fekvős, görcsölős, fájdogálós hónapokat is megszépíti a tudat, hogy egy kis emberpalánta növekszik bennünk. Hogy ez az egyetlen periódusa az életünknek, amikor soha nem vagyunk egyedül. Két agyunk, két szívünk, két testünk van, valami mágikus összeolvadásban. Megszokjuk a folytonos mocorgását, halljuk a csuklását, érezzük minden rezdülését. Ezek azok a pillanatok, amiket előbb-utóbb biztosan visszasírunk. A rossz dolgok homályba fordulnak, és marad az érzés, hogy milyen jó is volt ez a várandósság

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.