A hétvégén megérkezett a kiságy és 3 zsáknyi babaruha.
Nagypapa szívből készítette az ágyikót.
Viszont a szoba nem lett befejezve még, ezért kép sincs még.
A polcokat, lámpát fel kellene fúrni, mindent a helyére rakni.
Mivel szombaton nem sikerült, mert este céges karácsonyi parti volt,
bíztam benne, vasárnap befejezzük.
Na, ez csak álom volt.
A bokám bedagadt, jelenleg is a malac csülkéhez hasonlít.
A derekam fáj és a szeméremcsontom olyan, mintha megvertek volna.
A drága Kisfiam helyezkedik.
Szóval, a lakás rohan. :(
Vasárnap nem csináltunk semmit.
Engem ez megvisel.
Nincs aki segítsen.
Laca látástól-vakulásig dolgozik. :(
Meg is mondtam neki, hogy Karácsonykor a telefonját is elkobzom, hogy pihenjen.
Ma akartam megvenni a husit, de így ez is elmarad.
Megfűzöm Lacát, hogy ma, amikor megyünk Zolikáért a repülőtérre
ugorjunk be még megvenni a hiányzó dolgokat.
Üditő, husi, és sok-sok gyümölcs.
Megveszek a gyümölcsökért.
Addig pedig pihenek.
Bár Laca megígérte, ma hamarabb hazajön és rendet rakunk,
kíváncsi vagyok, mi lesz.
Úgy sajnálom szegényt.
Annyit melózik. :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.