Apai szigor? Frissítve 02.04.

2009.02.03. 08:31

Péntek óta Olivér köztünk alszik. Volt erről már szó, miért nem szabad, de Anya lágy szíve nem engedte, hogy egyedül sírdogáljon az ágyában.Azt hittük azért tiltakozik 3 sikeres éjszaka után, mert nem én fürdettem. Vasárnap időben haza tudtam jönni, megfürdettem, de újra kiharcolta Anyánál, hogy mellette lehessen. Tegnap elhatároztam, hogy szigorú leszek, mindenki azt mondja, hogy 2 hetes korig nem nagyon lehet elrontani a gyereket, utána viszont nagyon könnyű. 

Este megfürdettem, evett, majd Heni lefektette a saját ágyába. Kb fél óra után indult a sírás, de ez még a tipikus bepróbálkozás volt. 1 perc sírás, majd csend és várjuk a felmentő sereget. A felmentő sereg elmaradt, mert Apa akadályozta. Egy darabig így ment, majd Apa érkezett, elhelyezte a vadi új cseresznye cumit, ami délután jól vizsgázott, és fél óra csend következett. Ismét sírás, néha erősebb, néha gyengébb, aztán abba maradt. Közben a szívünk szakadt meg, de az nem lehet, hogy nem alszunk, mert ugye ha köztünk van, akkor azért nem könnyű aludni, mert óvni is kell, azt meg maximum félálomban lehet. 

Kétszer mentem még be éjfélig cumit visszaadni,  a második alkalommal a kislámpát is lekapcsoltam, erősödjön a nappal-éjszaka érzés. Hajnal 1 óráig csend volt, akkor már esedékes volt némi tejecske, ezért Anya ment be, megetette, és 6-ig mindenki csendben aludt. Akkor is én vétettem taktikai hibát, mert beosontam megnézni Olivért és felébredt rá, így a macit kellett megmenteni, mert a gyermek olyan éhes volt, hogy próbálta megenni. Kapott Anyától tejet, most némán alszik.

Kemény a szigorú Apák élete! :))))

 

 

Frissítés:

 Elmúlt éjszaka is szigorú volt Apa, ezt Olivér 1 azaz egy nyafogással nyugtázta és elaludt. Természetesen hajnal 1-kor óramű precizitással követelte a tejecskét, amit meg is kapott és tovább aludt. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr34995152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_100678 2009.02.03. 09:30:40

Mindenkinek mas velemenye van az egyutt alvasrol de mi pont ezert nem alszunk a gyerekekel(most johet hogy jo nalatok ikrek vannak) de volt olyan este hogy ugy elkapott a faradsag hogy apa megetete oket en meg hajnalban ebredtem hogy most akkor mi van? Az ejszakak pihenesre valoak.Nalunk is voltak seta ejszakak de inkebb besetalok tobbszor.De amugy nem lehet hogy faj a pocija?

lafead 2009.02.03. 09:54:45

Laca, 2-3 nap és megszokja, nehéz, tudom, de megszokja.

Ismeretlen_112139 2009.02.03. 10:04:10

Elképzelhető, hogy fáj a poci, mert a produktum néha nem egyszerű. Szoktunk tornázni, kapja a narancs ízű izét. Függetlenül attól, hogy fáj a poci, vagy sem, nem kellene megszoknia, hogy köztünk alszik, pedig nagyon jó úton halad. Alibi mindig lesz rá, hogy most éppen miért kellene ott aludni.

Ismeretlen_90595 2009.02.03. 11:40:25

Pontosítok egy picit... Olivér az egyik én a másik szobában sírtam. :(

Ismeretlen_113597 2009.02.03. 11:57:55

Laca, ahogy lafead is írta, nehéz! De néha muszáj szigorúnak lenni! Ha Olivér köztetek alszik, nem tudtok nyugodtan aludni. Heni! Megértelek. De ne sírj! :( Neked talán még nehezebb is, hiszen 9 hónapig a pocidban lakott a kis Tündér. Puszi Nektek!

Kisbogacs · http://manonk.blogspot.com/ 2009.02.03. 12:10:17

Nem egy cipőben (Ági sosem aludt velünk egy ágyban), és mégis egy cipőben (én is most próbálom rászoktatni a kiságyban elalvásra a karban alvás majd óvatosan ágyba csempészés helyett). Nem könnyű, de nem szabad sírni. Annyira együtt rezegnek még velünk ezek a Csöppek, muszáj nekünk a nyugalmat sugározni! Kitartás, szorítok hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben menjen a szoktatás! Kriszti

Ismeretlen_90595 2009.02.03. 12:35:18

ManoTomka! Nagyon kemény, de aludnom pedig kell. :( Kriszti! Nappal Olivérrel semmi gond nincs. Ha eljön az este, akkor pattan ki szeme. És ne mond, hogy nem szabad sírni. :) Anyukák vagyunk és pityergünk. Sajnálom, hogy Ági csak karban alszik el, az sem jobb. :(

Ismeretlen_97406 2009.02.03. 13:20:33

NÁLUNK VANI AMAI NAPIG VELÜNK ALSZIK MONDJUK Ö GIPSZES VOLT 7HOS KORÁIG ELÖSZÖR CSAK BABA KOCSIBAN BIRTA ÉN ÖRÜLTEM HOGY ONNAN KISZOKOT MOST MEG A SIN MIATT ALSZIK VELÜNK MERT IGY ELVISELI AMUGY LESZEDNÉ:(AMUGY NEM TUDOM HOL ALUDNA HA NEM DONGALÁBBAL SZÜLETETT VOLNA!

Seszi 2009.02.03. 14:14:15

Phüh, örülök, hogy csóró maci megúszta a kannibál támadást! :) Kitartás, hamarosan megszokja Olivér az éjjelek és nappalok váltakozásának ritmusát. [Nos, bocsánat előre is, ha kéretlen lesz a hozzászólásom további része. Eddig mindenki helyeselt, de én már megint az árral szemben úszom... ;) (7 komment olvasható most.) A nagy- helyett a kiságyban altatással egyetértek, de az elrontásról nekem megint más a véleményem, ill. tapasztalatom. Az újszülöttnek, mivel még "nincs elég esze" ahhoz, hogy irányítson, ezért nem is lehet elrontani. Még 4-6 hónapig biztosan, addigra megjön az esze is. :) A csecsemő sírása jelzés, kommunikáció, hogy valami nem jó. A természet pedig bölcs, hogy az anyákat ösztönös lénynek teremtette, aki a sírásra válaszol is. Én bíztam az ösztöneimben, de sok helyen olvastam hasonlókat neves-okos bácsiktól és néniktől. Nem beszélek helyettük. Inkább ajánlom közülük Ranschburg Jenő bácsit. Természetesen némi sírni hagyás szükséges, de én sosem mentem el addig, hogy a magam szíve is megszakadjon és a másik szobában a fiammal együtt sírjak. Inkább sírtam vele, a karomban tartva, mikor nagyon fájt a pocakja. Más szemében gyönge anyának tűnhetek, de vajon mi a nehezebb: számtalan órán át virrasztani és vígasztalni, vagy fület befogva sírni hagyni? Én csak az előzőről tudom, hogy nehéz, de a jutalmam a csodálatosan kiegyensúlyozott kisfiam, aki csak nagyritkán hisztis, akkor pedig igen könnyen megnyugtatható, és tudja, hogy számíthat rám. Akár az éjjel közepén is. Ahányszor csak kellek neki. Vagy az apukája. Bízom a neves-okos nénikben és bácsikban, akiknek az ígérete szerint a dackorszak és a kamaszkor is könnyebben kezelhető lesz ilyen neveléssel. A dackorszakig pedig, ígérem, ezt nem írom le többször. :)]

Ismeretlen_112139 2009.02.03. 14:26:41

Seszi! Teljesen érthető, világos, és nem kéretlen a véleményed. Azt azért tudni érdemes, hogy Heni kb az első percben kezdett vele sírni, ami azért még nem volt a világ vége. A van esze-nincs esze kérdéssel kicsit szembe mennék. Nem tudom, hogy mennyire tudatos, de az elején kis nyafogással indult a dolog, ami tartott mondjuk 1 percig aztán csend és várt. Aztán újra kezdte és megint várt. Ez ment egy darabig, amikor elkezdett bekeményíteni. Bementem, betoltam a cumit, megpuszilgattam titokban (ez nem illik a szigorú imidzsbe), és elhallgatott. Aztán egyre durvább sírások következtek, meg még 2 cumi és villanyoltás. Az eleje nekem nagyon gyanús, hogy nem volt véletlen. A vége már ösztönös üvöltés, azt én is így gondolom. Nem véletlenül írtam, hogy bepróbálkozott. Tényleg annak tűnt. Persze lehet, hogy véletlen, de vannak itt érdekes véletlenek.

Ismeretlen_70565 2009.02.04. 01:35:35

Nem könnyű dolog ez a sírni hagyni, nem hagyni kérdés. Én sem hagytam Nellit szívesen, bár nem is volt nagyon sírós, ez igaz. Viszont sztem ilyenkor még nem tudatos nála a "hiszti", viszont két-három hónaposan nálunk is volt, hogy bentvagyunk nem sír, kilépek a szobából üvölt. Ott volt a kb. öt percet sír, bemegyek megsímogatom nem veszem fel megszakad a szívem de rossz Anya vagyok de neki lesz rossz meg iyenek, de azóta is szépen alszik egyedül. Az Ő érdekében és a Ti érdeketekben sem mindegy, bár vannak helyzetek, mikor elvek eldobva és igenis veletetk alszik. Az együtt alvás kérdéshez: nálunk is aludt párszor velünk a Nelli főként fogzás idején, meg mikor folyt egy kicsit az orra, és nem mertem magára hagyni, de néhány éjszakától még nagyobb korában sem fog rászokni, nemhogy két hetesen. Megoszlanak erről a vélemények, sztem úgy csináljátok, ahogy nektek jó, és ezt mindhármótokra értem. Ne állítsatok sorrendet (ki a főnök), próbáljatok egy olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó, és persze hosszútávon, mert ugyebár az állandóság meg fontos, szóval Olivérnek se jó, ha egyszer itt alszik, egyszer meg ott. Nellike pl. napközben mindig a szobájában aludt, de éjszaka meg a mi szobánkban az utazóágyban. Nálunk bevált, fél évesen tettem át éjjelre is a saját szobájába, de elaludni együtt alszunk el a nagyágyban, és onnan viszem át később. Soha nincs vele gond, még ha felébred se. A sírás pedig: egy kis idő után már nagyon fogjátok tudni a sírásból, hogy mi van. Mert másként sír, ha éhes, ha pelusgond van, ha álmos, vagy csak ha társaságra vágyik. Ösztönösen megértitek, ne aggódjatok, tökéletesen mennek a dolgok, még ha most nem is úgy tűnik

lafead 2009.02.04. 11:08:50

Laca, gratulálok a mai estéhez!Szuperek vagytok!Szépen összehangoljátok a HÁRMÓTOK igényeit, és ez így jó.Nemsokára magától is tudja, hogy este van, alvás van és csak kajcsinál vaagyunk ébren kis ideig.Kitartás!
süti beállítások módosítása