Engedek az erőszaknak, sajnos kevés fölös energiám van mostanában, de nekifutok, pedig az ANTSZ-nek is lógok egy kedves válasszal.

 Tegnap előtt felkeltem 7-kor és hiányérzetem támadt. Egyrészt, mert 3-kor annyira aludtam, hogy nem hallottam Olivér sírását, másrészt, mert 7 körül sem, pedig olyankor már-már menetrend szerint érkezik. Nem bírtam hallgatni Heni könyörgését (egyszer kicsúszott a száján, hogy hozzam át Kicsién-t), ezért átmentem érte a szobájába. Aludt és arra sem ébredt fel, hogy felemeltem, magamhoz fogtam és átvittem a hálóba. A mellkasomon aludt tovább, de valami eljutott a tudatáig, mert elkezdett a levegőből szopizni az elmaradhatatlan nyögdécseléssel, ami nélkül nincs evés. Percekig röhögtünk a kis drágán Henivel. Egyszer csak hangosabb felnyögött, hátracsapta a fejét, kinyitotta a szemét, valószínűleg azt hitte, hogy elengedte a cicit, ezért őrült módon kezdte keresni a mellbimbómat. Akkor már sírtam a röhögéstől :)Természetesen odaadtam Heninek, hogy nála is egyen, de figyelmeztettem, hogy már elkezdtük a reggelit, ezért feltétlenül büfiztesse meg. Mit mondhatok? Hihetetlenül vidáman indult a reggel! :)))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.