Hétvégén otthon voltunk.
Hála Olivér nagyon jól viselte a hosszú utat.
Szombaton igazi hadjárat volt.
Összesen 29-en voltunk.
Egyszerre 18-an.
Hiába, ha az embernek nagy a családja. :)
Hősiesen tűrte a rohamot.
Dédimamára csak mosolygott a kis komisz. :)
Nagypapa, Nagymama el volt ájulva, mennyit nőtt.
Megvolt a babalátogatás zöme. :)
Engem is köszöntött a Családom.
Itt is mindenkinek köszönöm a sok jókívánságot!
Hazafelé bementünk Édesanyához, akinek szülinapja volt.
Ő is megbabusgatta.
Megjártuk a temetőket is.
Kivittük Olivért Laca Édesanyja sírjához és az Édesapáméhoz is.
Itt bőgtem, mert rettenetes fájdalom, hogy nem láthatják az Unokájukat.
Édesapa sírjánál Olivér elkezdett beszélgetni.
Nekem pedig potyogtak a könnyeim.
Mennyire szeretnék a Kisfiunkat.
Este teszek fel új képeket, mert jó sok készült.
Addig ízelítőül egy az új kedvenccel:
És azok a gyönyörű szemek:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.