Az estét nem kívánom senkinek.
Aki Édesanya az tudja, milyen amikor tehetetlen az ember,
mikor gyermeke fájdalmasan sír.
Rettenetes volt.
Lacával már szinte mi is sírtunk Olivérrel együtt.
A mindig vidám mosolygós kisfiunk csak sírt és sírt.
Nagyon rossz volt.
Bárcsak átvehettem volna a fájdalmát.
23 órakor végre elaludt és reggel 5-ig durmolt.
Remélem ma már jobb és szebb napunk lesz,
mert a szívem megszakad, ha sír.
Eszembe jutott, hogy én mennyi pici babának adtam injekciót.
Tudom, hogy az ő érdekükben volt, de most,
hogy a saját gyermekemet láttam így, átértékeltem a helyzetet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.