Reggel Laca ideadta a céges karácsonyi bulin készült dvd-t.
Olivér a karomban volt, rögtön átfutott az agyamon,
hogy akkor milyen nagy pocim volt,
benne a MI Drága Pici fiunkkal.
Óriási volt a pocim, hiszen 3 héttel szülés előtt álltunk.
Olyan hihetetlen.
Most itt van és egyfolytában mosolyog.
Én nem is tudom, szerintem mosolytejcsit eszik.
Hihetetlen, de csak mosolyog és nevet.
Ezzel persze folyamatosan könnyet csal szülei szemébe.
Csak telik az idő,
s te egyre okosabb vagy,
szemedben ott ragyog az élet,
mindenhol nyomot hagy.
Lépteid mentén kivirágzik a táj,
érintésed nyomán
elmúlik minden ami fáj.
És csak telik az idő,
s te vagy a legfontosabb nekem,
ha rám nevetsz, ha átölelsz,
veled együtt dobban a szívem.
Kicsiny ujjaid nyomán, minden újraéled,
benned virágzik, fejlődik,
minden ami számomra az élet.
És csak telik az idő,
és még jobban féltelek,
és még a széltől is óvlak,
és még jobban szeretlek.
Nyakó Zita
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.