Anya
Megpróbálom a lehetetlentés szavakba öntöm a köszönetet
mert ez a nap felsorolni kevés,
hogy értünk mennyi mindent tettél.
Mikor megszülettem
tejeddel tápláltál,
te is sírni kezdtél,
hogyha sírni láttál.
Legelső perctől
szeretettel nevelsz,
ez az, mit a gyermek
soha el nem felejt.
Tudom hogy mindig
mellettem vagy,
S óvó tekinteted
soha el nem hagy.
Mikor írni tanultam
ujjamat vezetted,
mindig minden bajban
ott voltál mellettem.
Hogyha féltem,
együtt remegtél velem,
mikor botladoztam,
Te megfogtad a kezem.
Hozzád bújva mindig
nyugalomra lelek,
ez a világ nekem
csak veled kerek.
Remélem megbocsátod
nekem ha vétkezem,
Köszönöm h nekünk
áldoztad az ÉLETED.
Meghálálni úgysem
tudom soha,
de szeretném, hogy tudd:
NAGYON SZERETLEK ANYA!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr724995224
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.