A mai napunk ügyintézéssel kezdődött.
Mivel Laca egy 3 napos bentlakásos tréningen van egy szuper wellness szállodában
(esténként nagy elhajlással jár),
így rám maradt a feladat, hogy az Okmányirodában elintézzem az autóm papírjait.
Mivel a mai napot adta meg a jegyző az ügy lezárására, mennem kellett.
A gyomrom görcsben, hogy vajon mennyi ideig kell várakoznunk,
Olivér hogy bírja, lesz sírás, vagy nem, mert pontos időpont nem volt.
Őszinte leszek, roppant pozitívat csalódtam az Okmányirodában!
A bejárat akadálymentesített, az ajtó megfelelő szélességű.
Ahogy beléptünk, a biztonsági őr rögtön kérdezte mit szeretnék intézni,
mivel ő adja a sorszámot.
Elmondtam neki, erre rögtön szólt egy ügyintézőnek,
hogy pici babával van itt egy anyuka és soron kívül mehettem is.
Röpke 20 perc alatt elintéztem mindent.
Az autómat kivonták a forgalomból.
Olivér persze ebből semmit sem vett észre,
mivel amikor a küszöbön átgurult a babakocsi már békésen szunyókált.
Olyan jó lenne, ha mindenhol ilyen emberséges ügyintézők dolgoznának!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.