Talán amiről írok, lehetetlen megfogalmazni, szavakba önteni.
Olivér imádja Lacát.
Ül az ölében és olyan áhítattal nézi, amit nem lehet leírni.
Este nagyon várja haza.
Reggel Laca veszi ki az ágyából és hozza át hozzánk.
Az maga a csoda számára, közöttünk fekszik, játszik.
Így indul minden napunk.
Csipog Apukájának.
Berreg neki, magyaráz, bubit fúj.
Vagy csak fogja Laca kezét és bújik hozzá, simogatja.
Ilyenkor olyan boldog vagyok.
Annyira szeretik egymást.
A legaranyosabb az, amikor Laca ölében szemben ül
és a két pici kezével megfogja Laca arcát és az arcához húzza.
Igen, ez lenne a puszi.
Ezt csak velünk csinálja.
Imádom őket!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.