Elért bennünket is.
Olivér egy percre sem tud sírás nélkül lenni, ha nem lát. :(
Hiába Laca, nem tudja megnyugtatni.
Éjszaka is sokszor felsír, hiába nyugtatom, nem sikerül,
velem persze alszik tovább.
Mi is az a szeparációs szorongás?
A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.
Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:
- eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte - most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,
- elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,
- feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,
- egyre ügyesebb és önállóbb…
…ez pedig megrémiszti.
Egy Mahler nevű amerikai pszichológus az újszülöttkortól kb 6 hónapos korig tartó időszakot paradicsomi állapotnak nevezte el, mivel ilyenkor az anya és a baba tökéletes szimbiózisban élnek. A baba azt hiszi, hogy az anya az ő része, mindig ott van vele, 6 hónapos kor után azonban ez fokozatosan felbomlik. Ez a legtöbb babánál egybeesik az első komolyabb alvászavarok időszakával is (amin a kezdődő fogzás, a hozzátáplálás kezdete miatt megváltozott emésztés és a mozgásfejlődés és “súlyosbít”)
Nagyjából 2 hónap alatt a kicsi számára kitárul a világ és egyszercsak tudatára ébred, hogy anya nincs mindig ott vele. Ettől pedig megijed.
Mit tehetünk? Az anyukák többsége éppen ebben a korban kezdi azt érezni, hogy itt az ideje kicsit szabadabban élni (talán éppen azért, mert ő is lassacskán szabadulni látszik a lelki szimbiózisból), néha “kölcsönadni” a babát a nagymamának vagy apának, a baba pedig éppen most lesz sokkal kötődőbb. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy éppen ilyentájt kezdi el mindenki mondogatni, hogy “most már igazán átaludhatná az éjszakát”, ő pedig köszöni, pont most nem kér belőle.
A megoldáshoz vezető úton az első lépés az, hogy elengeded a füled mellett a rossz tanácsokat és csak arra koncentrálsz, mi a jó nektek. Ez egy átmeneti időszak, nagyjából 10 hónapos kor körül javulni kezd a helyzet.
Ha ott szeretnéd valahol hagyni… Beszéld meg vele. Mondd el neki higgadt hangon, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után visszajön.” Persze még nem fogja megérteni az összefüggéseket, de ha nyugodt vagy és őszintén beszélsz vele, akkor ez sokat segíthet (és legalább rutinod lesz a másfél éves szorongás időszakára, amikor viszont már tényleg meg is érti amit mondasz :)). Lehet kicsit “trükközni” is: hagyd el a látványos búcsúzást, egyszerűbb, ha csendben lelépsz, valószínűleg észre sem veszi majd, hogy elmentél.
Ha kettesben vagytok… Ha szeretnél házimunkázni, de
a kis kópé mindenhova követ, akkor hagyd neki! Ha eddig járókában volt,
most itt az ideje szabadjára engedni a lakásban. Ha a hideg padló miatt
aggódsz, akkor vegyél habtapi puzzlet, amin kedvére kúszhat-mászhat és
mindenhova magatokkal vihetitek a lakásban.
Ha olyasmit csinálsz, ami veszélyes lehet a számára, akkor hordozóban
vagy etetőszékben vidd magaddal, így lát téged, de nem keveredik baba.
Ha eddig nem tettétek, akkor most érdemes a lakást bababaráttá alakítani. Sok aggodalomtól kímélheted meg magad, ha
-
- veszélyes, törékeny dolgok nincsenek a baba által elérhető helyen,
- minden számára elérhető szekrényen és fiókon van gyerek zár (az öntapadós nálunk nagyon bevált, a hűtőre is tegyetek, gyorsan megtanulják kinyitni!),
- az éles asztalsarkokra élvédőt tesztek,
- a macskaalmot és hasonlóan tilos dolgokat elpakoljátok a baba útjából
Másfél éves korban újra előjön
Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás
időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már
ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit
szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a
saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy
minderre ő magától képes és elkezd jobban “őrizni” téged.
Ismét jelentkezhetnek alvászavarok, de a legjellemzőbb jel, hogy nem
lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon a dolgodat végzed, megijed,
hogy elmentél és sírni kezd.
A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza” Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a “fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb. olyan napirendi pontok, amiket ő is megért és tud mihez viszonyítani.
Ami az alvászavarokat illeti: átmenetileg megoldás lehet, ha az első felsírás után magad mellé veszed, és úgy alszotok tovább.
http://www.kismamablog.hu/
Nemhiába, ANYA CSAK EGY VAN.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.