Lacával nagyon-nagyon készültünk Olivér első karácsonyára.

Laca 24.-én még dolgozott, majd elment fát venni.

Már az ablakból néztük Olivérrel, mikor jön haza.

Akkor láttam, hogy az autóból jó 1,5 méterrel kilóg a fenyő.

Gondolkodtam, vajon hogy fog ez elférni a lakásban.

Bizony-bizony le kellett a tetejéből vágni.

Apa csodás fenyőt választott.

Kb 6 csúcsa van. :)

Szóval, 24.-én délután hármasban kezdtük díszíteni a fát.

Olivért nem izgatta.

Majd kigyúltak a fények, de akkor sem érdekelte.

Én bezzeg előtte rettegtem, hogy ki kell kötni,

mi lesz, ha magára borítja, de nem.

Úgy kellett noszogatni, hogy fogja meg nyugodtan.

A csillagszóró volt csak, amivel el lehetett bűvölni.

Az ünnepi vacsorából Kisfiunk is kapott.

A hal nagyon ízlett neki.

A játékok sem ejtették nagy ámulatba.

Egyszóval, pont letojta, hogy karácsony van.

25.-én megérkezett anyukám.

Hozott sütiket, töltött káposztát. :)

Feljött Nicola is, Olivért elkápráztatta egy tanuló székkel. :)

Majd 26.-án nagypapa, nagymama és keresztanyu jött.

Újabb süti és ajándék hegyek.

Nagypapa készített egy családi videót (majd felteszem ide is),

azon bizony elpityeregtem,

hiszen az évet foglalta össze

és nagy hangsúlyt fektetett az unokája születésére.

Ez örökké szép emlék marad.

Olivér bírta a gyűrődést, aludni nem is akart, a zsongás miatt.

Majd 26.-án délután hármasban maradtunk.

Pihentünk.

Tegnap pedig előszilveszteri buli volt nálunk.

Előtte ellátogattunk a Kaáliba.

Megnéztük Vikit, a dokibácsit és a többieket.

Sok-sok emlék előjött.

Majd, este buliztunk.

Nagyon jó volt, hogy együtt volt a csapat.

Tavaly Erikával pocakosan "buliztunk", az idén pedig a kisfiainkkal.

Közben megszületett 6 hete Zsuzsiék kisfia is, így ő igazoltan volt távol. :)

De bővül ám a baráti kör, Krisztáéknak májusban kislányuk születik.

Kriszta eszméletlen csinos kismami. :)

Zsolti hozott egy új porszívót Olivérnek,

és persze megint kapott egy csomó ajándékot.

Bár tegnap Olivér szinte csak Zsoltival haverkodott,

még a kajáját is megette (volna).

Nagyon édesek voltak.

Nicolától a forralt bort kunyerálta. :)

Milán babától pedig félt.

Félt, mert Milán hangosan csapkodta a játékokat, sikítozott.

Érdekes, nekem Olivér nem csinált ilyet.

Ő leül, eljátszik a formabedobókkal,

tologatja az autókat, bébitaxit, de valahogy, nem csapkodja őket.

Nála ez kimaradt. Remélem, nem is jön elő.

Holnap pedig az év utolsó napja.

Elkezdtem nosztalgiázni.

Mennyire vártuk Csibészkét már ilyenkor.

Laca már meg volt őrülve, hogy a kezében tarthassa.

Most pedig itt van és jön-megy.

Igen, jön megy.

2 napja megtette az önálló lépéseket.

És egy újabb szakaszhoz érkeztünk.

Már tényleg nincsenek határok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.