Pénteken útra keltünk, hogy szombaton Olivért megkereszteljék. Útközben Édesanyát felvettük, aki persze nem bírt magával és még akkor is sütit sütött, pedig mi jó bő 1 órát késtünk. :) Olivér nagyon jól viselte az utat.
Azt hiszem ezt rosszabbul élte meg Olivér. Oltás után 2 órával már lázas volt. Hihetetlen, milyen kis bágyadtan bújt hozzánk. Bármit csináltunk, csak sírt. A nyakán folyt a könnye. Azt hiszem ez a legborzasztóbb dolog egy Édesanyának, amikor nem tud segíteni…