Pénteken útra keltünk, hogy szombaton Olivért megkereszteljék.
Útközben Édesanyát felvettük, aki persze nem bírt magával és még akkor is sütit sütött, pedig mi jó bő 1 órát késtünk. :)
Olivér nagyon jól viselte az utat.
Azt hiszem ezt rosszabbul élte meg Olivér.
Oltás után 2 órával már lázas volt.
Hihetetlen, milyen kis bágyadtan bújt hozzánk.
Bármit csináltunk, csak sírt.
A nyakán folyt a könnye.
Azt hiszem ez a legborzasztóbb dolog egy Édesanyának,
amikor nem tud segíteni…