Valami fáj..
Reggel kezdjük a bölcsit.
Egyik szemem sír, a másik nevet.
Lezárult egy korszak.
Közösségbe megy Csibészke.
Már nem csak az én kis babusgatott pici fiam lesz.
Nem én vigyázok rá, hogy ne essen baja.
Nem én etetem, hogy tele legyen a pocakja.
Nem én altatom ebéd után és suttogom a fülébe, hogy álmodjon szépeket.
Nem én teszem tisztába.
Pedig most született és már eljött ez az idő is.
Szívem szerint nem engedném, de tudom, hogy jó lesz neki.
Kaptam sok-sok okos tanácsot a bölcsivel kapcsolatban.
A legjobban azok a tanácsok tetszettek, akik gyermek nélkül mondtak véleményt.
Kíváncsi leszek, majd ők hogyan gondolkodnak pár év múlva.
Én mindenesetre könnyes szemmel zárom a kettesben töltött időszakot
és mosollyal az arcomon viszem el holnap reggel
Olivért első napján a bölcsödébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.