Ma meglátogattunk a Kaáli intézetet.
Fura volt nagyon.
Érdekes, érzés kerített hatalmába újra.
A gyomrom görcsben, mintha valami történne ma.
Jó volt találkozni Vikivel, Szmatival újra és a többi nővérkével.
Leírhatatlan érzés ott ülni újra a dokival szemben, beszélgetni.
Nagyon sokat köszönhetünk nekik.
A legdrágább kincsünket a KISFIUNKAT.
Olivér Viki tűzoltó autójától el volt ájulva és a fecskendő is nagy sikert aratott. ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.