Újra nekivágtunk a bölcsinek hétfőtől.
Mivel november 15 és január 3 között 5 napot sikerült 2 részletben ott lennünk.
Most egy kicsit felgyorsultak az események.
Hétfő:
Együtt voltunk, nem is hiányoztam neki, ha kimentem.
Ebéd után jöttünk haza.
Kedd:
Tízórai után elmentem sétálni. Édes kis manóm teljesen jól elvolt a gyerekekkel.
Szerda:
Tízórai után haza jöttem, majd 1/2 1-re mentem vissza érte.
Nem is ebédelt, aludni sem akart.
Ott ült Marcsi néni ölében, mikor bementem érte.
Bizony nagyon sírt, amikor meglátott.
Csak azt hajtogatta: annya, annnya.
Csütörtök:
Tízórai után ismét haza jöttem,
most 1-re kellett mennem vissza érte, hátha elalszik.
Elköszönéskor már sírt.
Csak kiabált utánam.
Nagyon nehéz volt ott hagynom.
Bizony...
Pedig tudom, hogy jó helyen van, mert szeretik, vigyáznak rá.
De az a sírás.
A 2. emeleten van az ő csoportjuk, mikor eljöttem a földszinten hallottam a sírását.
Rettenetes volt.
1-re mentem érte.
Csend volt a csoportban.
Édes pici kisfiam ült az ágyában és a nyuszit szorongatta.
Mikor meglátott, akkor sem sírt.
Azt mondták, evett is rendesen és miután eljöttem 20 percig sírdogált és kiabált,
hogy annya, annya, apuci, apucica.
Hazajöttünk, nem aludt el itthon sem.
Este fáradtan zuhant az ágyba.
Alakulóban van a szerelem is.
A hölgy neve Gréti. :)
Édesek, mikor simogatja Olivér Gréti fürtös haját. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.