Reggel a szokásos nem szeretek öltözni hadművelet után útra keltünk a bölcsibe.
Mikor eljöttem nagyon sírt.
Anya el, anya el, nem, anya el, nem.
A szívem majd meg szakad ilyenkor.
1 óra után értem oda.
Nagy csend a szobában.
Kint alvás van, mert nem volt ma hideg.
Bizony-bizony az én drága pici fiam 12:15-kor elaludt,
úgy, hogy Anikó néni mellé feküdt.
13:45-kor ébredt Samu sírására fel.
Megtörni látszik a jég.
Annyira boldog vagyok, hogy sírás nélkül aludt el.
Bár délelőtt még néha pityergett anya után.
Azt hiszem, ahhoz képest, hogy a 6. napnál tartunk jól haladunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.