Olivér rubeolás.
Nagyon nagy valószínűséggel.
A doki 95%-ra mondja, a maradék a vérvételből derül ki.
Király...
Már csak ez hiányzott.
Főleg most.
Én közben vérzek.
Ahogy a nagy politikusaink mondanák... nem kicsit, nagyon.
Dokinénihez reggel becuccolok a kórházba.
Azt hiszem a tesóálom itt véget ért.
Köszönöm a sorsnak, hogy van egy gyönyörű kisfiam,
aki most is hozzám bújik,
simogat és mondogatja,
szeretlek édes drága kicsi anyukám.
Kell ennél több?
Fájdalommal pedig most tele a szívem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.