Tegnap nem tudtam bőven írni, nem volt erőm.
Amikor Laca felhívott 11:58-kor, majdnem meghaltam.
Csak annyit mondott: "Elütöttek. "
Tudtam, nem akar megijeszteni, de baj van.
Hirtelen ilyenkor mindenki fejében minden megfordul. Az enyémben is. Hogy van?
Mi történt vele? stb...
Csak zakatolt a fejem, amíg odaértem, ami óráknak tünt.
Megláttam és futottam felé,
majd átöleltem és megnyugodtam,
ÉL !!!!!!
Abban a percben, ez volt a legfontosabb számomra.
Tudom azt, hogy az Anyukája és Apukám vigyázott rá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.