Hajnal háromkor hatalmas viharra ébredtem. Azt hittem, betöri az ablakot a jég.
Majd elmentem wc-re és akkor szembesültem azzal , amitől a legjobban félek.
Megjelent az a bizonyos barnázás. L
Totál ideges lettem. Tudom, hogy másnak is volt ilyen már, de nekem rendes görcsök társulnak hozzá, pedig ez a 9. nap, de valójában a 27. Máskor ilyenkor már megjön. Most félelem van bennem.
Laca próbált lelket önteni belém. Olyan édes volt.
Harcika megnyugtatott, majd beszéltem az orvosommal, akitől újra kaptam egy óriási pozitív energiát. Hihetetlen jó érzés volt, hogy Harcika és a dokim ilyen emberséges. Nem hiszem, el, hogy önzetlenül vannak még ilyen segítő emberek.
Így bízni kezdetem, bár tudjátok, nekem amikor sikerült, teljesen mást éreztem.
Még bízok a 3 kis Zsebiben, remélem, szeretnek annyira, hogy velem maradnak.
Felkészültem lelkiekben a sikertelenségre, de nem adom fel.
Egyet kérek! Ha nem sikerül, ne sajnáljatok!
Én tudom, hogy sikerülni fog és akkor és leszek a világon a legboldogabb nő, ANYA!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.