Olyan nagy izgalommal keltünk ma útra, hogy el sem tudom mondani.
Nagyon vártam ezt a napot, hogy a dokim is megerőssítse, hogy ott van Zsebi.
Harcika és a Dokim már tudtam, hogy voltam uh-on, de én izgultam, mintha az első uh lenne.
Lacának kint kellett várnia, majd ha meglesz Zsebi, akkor bejöhet Ő is.
Persze Zsebi rögtön meglett és már szólt is Harcika Lacának.
Ámulva néztük, ahogy ver a pici szívecskéje. Gyönyörű.
Ő a mi kisbabánk.
A kis Zsebi.
Most csak sírni tudok. Egyszerűen nem hiszem el. J
Boldog vagyok.
Majd kaptunk egy papírt, amin a dokim kéri a nőgyógyászomat, hogy vegyen terhesgondozásba.
Fura érzés, hogy nem a Kaáli intézetbe kell menni.
Hiányozni fognak, ezt már most tudom!
Hihetetlen, mennyi jót kaptunk tőlük!
Köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.