Reggel elöntött a vér.
Mindenhol csak vér.
Rémálom, azt hittem, de nem az. Már csak sírni tudtam.
Laca rögtön hívta a dokit, aki azonnal berendelt.
Én már fel sem akartam hívni. Nem volt erőm….
Gyors zuhany és indulás a dokihoz.
Persze útközben éreztem, hogy megint vérzek. L
Megvizsgált a doktornő, méhszáj zárt, Zsebi 21 mm-es, jól van, dobog a szíve.
Laca már teljesen felismeri Zsebit.
Én csak annyit tudtam kérdezni: ÉL??? IGEN volt a válasz. ÉL! Dobog a szíve.
Sajna annyit tudok tenni, hogy fekszek. Ezt megtehetem a kórházban, otthon.
Ő ismer annyira, hogy a kórház csak rontana.
Nem is javasolja, mert úgysem csinálnak semmit,
max adnak No-spa-t.
A doktornő megkérdezte, akkor nyugodt lennék-e, ha hozzá költöznék. Természetesen igen! Ekkor lennék nyugodt.
Szóval a fekvés marad itthon felpolcolt lábakkal. Nincs mese.
Aki tud jó könyvet, dvd-t, szívesen fogadom az ötleteket!
Már csak 30 hetet kell kihúzni!
És itt van Zsebi :
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.