Már kislányként nagy pocakról álmodtam, milyen jó lesz majd anyukának lenni.
Hála nekem szuper anyukám van, sok mindent tanultam tőle.
Végre megtaláltam álmaim hercegét, de a baba nem akart jönni.
Mindent megtettünk volna érte.
Ugye, végre sikerült, bár a 3 lombikból,
mind a 3 sikerült, csak kisbabánk nincs még.
Ugye Ő megszületik?
Laca nyugtat, de nagyon nehéz nyugodtnak lenni.
Nem tudom meddig bírom.
Nem így képzeltem.
Már a fekvést megszoktam. Nem érdekel.
Inkább a bizonytalanság. Nem tudom, mi történik és miért.
Miért velünk?
Bárcsak egy rémálom lenne és felébrednénk, de nem az.
Ez a valóság…..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.