Az ülőmagasság
A vizsgálatok során fontos tudnunk a pontos terhességi kort, amit az utolsó menstruáció első napjától számolunk. Abban az esetben azonban, ha a menstruációs ciklus nem szabályos, jelentősen eltér a klasszikus 28 naptól, vagy a kismama nem tudja, hogy mikor volt az utolsó menstruáció első napja, csak az ultrahangra hagyatkozhatunk. A terhességi kort legkönnyebben az ülőmagasságból számolhatjuk ki. A leleten az ülőmagasságot a CRL jelzi, ami az angol Crown-rump length (fejtető-far hossz) rövidítése. Ez az érték 11 hetesen körülbelül 40mm, 12 hetesen 50-55, 13 hetesen 65-70, így egy táblázat segítségével megadható a terhességi kor, amit a leleteken a Grav.s. jelez. Néhányan beleesnek abba a hibába, hogy összekeverik a terhességi kort és a magzat korát. A terhességi kor két héttel több, mint ahány hetes a magzat, tehát ha pontosan ismerjük a fogantatás időpontját (lombik terhesség, hőmérőzés, csak akkor voltunk együtt stb.), akkor ehhez hozzá kell adni két hetet.

A tarkóredő mérés
Az első trimeszteri (a terhesség első harmada) genetikai ultrahang-vizsgálat során mérik a tarkóredőt. A leleteken általában NT (Nuchal Translucency) rövidítésként szerepel, de használják a nucha, tarkóredő, vagy nyakiredő kifejezéseket is. Az NT mérést 11-13 hetesen kell elvégezni. A magzat tarkójánál, a bőr alatt folyadék gyülemlik fel. Bizonyos rendellenességek esetén (Down-szindróma, egyéb genetikai rendellenességek, szívrendellenesség) jóval több folyadék található ezen a területen, így tarkótáji ödéma alakul ki, ami magas NT értéket ad. A tarkóredő értéket általában 3 mm-ig tartják normálisnak, azonban a mért érték sok mindentől függhet. Az egyik ilyen tényező, hogy a tarkóredő vastagsága a baba méretével együtt nő, így természetesen más eredményt kapunk, ha valakinél méréseket végzünk 11, 12, illetve 13 hetesen. Az ultrahang eredményeknél figyelembe kell venni az emberi és egyéb tényezőket, így nem mindegy, hogy ki és milyen készülékkel végzi a vizsgálatot. Azon felül, hogy a mérést végzőnek gyakorlottnak kell lennie, figyelembe kell venni azt is, hogy az egyes szakemberek mérései között következetesen lehet különbség, ezért az eredményt mindig a mérést végző orvos, vagy szonográfus méréseinek átlagához kell viszonyítani. Az ultrahang készülékek között a képfelbontásban van különbség, természetesen minél jobb a felbontás, annál pontosabb diagnózis adható. Sajnos a jó minőségű ultrahang készülékek igen drágák, így sok helyen nincs lehetőség ezek beszerzésére. A tarkóredő mérés során a magzatnak semleges pózban kell feküdnie, mivel ha a fejét előre vagy hátra hajtja, az NT eredmény a tényleges értéknél kevesebb, illetve több lesz.

Orrcsont jelenlétének vizsgálata
Langdon Down, amerikai háziorvos, már 1866-ban lejegyezte, hogy a Down-szindrómás egyéneknek általában kisebb az orruk, de vajon látható-e ez az eltérés az ultrahang-vizsgálatok során? Vizsgálatok igazolták, hogy Down-szindróma esetén később kezd el kifejlődni az orrcsont, így az első trimeszterben (a terhesség első harmadában) még általában hiányzik. Az orrcsont jelenlétének az igazolásával nagyban lehet csökkenteni a Down-szindróma kockázatát, ezért a közelmúltban már pár centrum végez orrcsontmérést. Az első trimeszteri vizsgálat során nincs értelme az orrcsont megmérésének, csak a jelenlétét határozzuk meg. Az orrcsontot a leleten NB-vel szokták jelölni. Az első trimeszteri vizsgálatoknál megadhatók még az embrió egyéb méretei: BPD (fejátmérő), HC (fejkörfogat), AD (hasátmérő), AC (haskörfogat), FL (combcsont-hossz).

Forrás: http://www.gendiagnosztika.hu/nogyogyaszat/4d-ultrahang.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.