Tele van a hócipőm...
Ma a másik kocsinkat is összetörték.
Baromira kiborultam, ráadásul Lacával is összevesztünk,
mert Őt okoltam, hogy mindig rohan.
Pesze, hogy rohan, hiszen el kell tartania a családját.
Kezd elegem lenni, hogy csak itthon "meresztem a segggemet".
Haszontalannak érzem magamat,
pedig az élet legcsodálatosabb dolga miatt vagyok itthon,
a Kisfiunk növekszik a pocakomban.
Világ életemben dolgoztam, most meg semmi.
Persze, pénzt sem kapok, mert ez úgy van kialakítva,
hogy ha leadom a Tp-es papírt, majd jön
valamikor a pénz.
Ez kb 60-90 nap.
Hiába a tartalékok, azok egyszer elfogynak...
Komolyan gondolkodóba estem, hogy elmegyek segélyért!
Vajon én is kapnék?
Járna nekem?
Áááá, dehogy... Nekem nem jár...
Van munkahelyem, rendes fizetésem...
Várjam türelmesen a postást, majd hozza októberben a pénzt.
Addig meg a férj dolgozza halálra magát.
Egyszerűen csak bőgni tudok...
Zsebi ne haragudj rám..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.