Emlékek, 1 éve történt

2008.09.18. 07:42

1 évvel ezelőtt történt....

Sikerült az első lombikunk.

2007.szeptember 18.-án mentünk az első UH-ra.

Szinte repestem az örömtől, hogy végre látom.

Az örömöm nem tartott sokáig.

A dokim nem talált semmit a méhben az uh során. 

 Elkezdte keresni, mivel a 12. napon 280 volt a HCG szintem,

 tehát lenni kellett valahol babának.

Megtalálta. L

Sajnos a bal petefészek mellett volt egy dobogó szívű baba.

Ez volt a legrosszabb.

Dobogott a szíve, de rossz helyen volt.

Láttam, ahogy az orvosomnak könnyes lett a szeme

és Viki is „sokkot” kapott.

Egyszerűen nem fogtam fel.

 Amikor kiléptem a vizsgáló ajtaján, láttam Laca tekintetét,

aki akkor már érezte, hogy valami baj van,

mert a doki nagyon szomorúan jött ki.

Azonnal kórház!

Az orvosom intézkedett rögtön.

Befeküdtem a MÁV kórházba.

Mindenki nagyon kedves volt velem.

 Mivel a vércsoportomat nem sikerült meghatározni a műtétet tolták.

"Állítólag antitesteket termeltem. "

Sajna nem tudták sokáig tolni,

mert csütörtökön, azaz 20.-án éjszaka begörcsöltem.

Soha nem éreztem ilyen fájdalmat.

Az orvosomat riasztották, 10 percen belül a műtőben voltam.

Laca ott volt velem az utolsó pillanatig.

Tartotta bennem a lelket.

Akkor nem kellett senki.

 Nem ettem, ittam napokig.

Majd a műtét után megváltozott minden,

amikor közölték, már az életem volt a tét.

Műtét után 10 órával a folyosón sétáltam

és a következő lombikon gondolkodtam.

Nem tudtam volna Laca nélkül végig csinálni.

Hiszem, hogy  abban a kiszolgáltatott helyzetben is nő maradtam a szemében.  

4 nap múlva bementem dolgozni, mintha nem történt volna semmi.

A szívem belül majdnem szétszakadt.

2008. május 12.-én született volna meg.

A 3. lombikból Zsebi  itt mocorog a pocakban.

2008.május 12.-én kaptam vissza. J

Érdekes. J

A lényeg, hogy soha, de soha nem szabad feladnunk,

bár én is feladtam volna,

ha nincs a Férjem , Családom, a Barátaim, Orvosaim!

 (persze, csak az igaz barátok, mert azóta rájöttem, sokan nem azok voltak )

  

A bejegyzés trackback címe:

https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr374994888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_97406 2008.09.18. 10:12:08

HU EZ NAGYON SZOMI:((DE FÖGY MOST MÁR MINDEN OKÉS:))

Ismeretlen_80688 2008.09.18. 10:12:55

Ehhez nem tudok hozzászólni, de én végigbőgtem a soraidat. Hiszek a sorsban, hozzátok Zsebinek kellett megérkeznie. Nincsenek véletlenek.

Bella06 2008.09.18. 11:35:33

Hanna, muszáj neked megríkatni engem, teli a szervezetem hormonnal, minen nyavaján sírok, de az ilyen dolgokon meg pláne! A sors akarata .... Zsebi

Ismeretlen_94603 2008.09.18. 12:05:30

Nagyon szomorú ami veletek történt de nem véletlen az azonos dátum..... Én hiszem ,hogy Ő jött vissza de most végre jó helyre a méhedbe költözött. Zsebike Olivér benneteket választott szüleinek s ez sem véletlen. A legjobb helyre születik a kis Drága ,,tökös" :-)))

Alle 2008.09.18. 12:42:04

Drága Hanna! Itt ülök az irodában és potyog a könnyem...részben a szomorúságtól, hogy miért kellett ezen a szörnyűségen átmennetek, részben az örömtől, hogy Zsebike már ott fickándozik a pocakodban és ő majd kárpótol mindenért.

Ismeretlen_90595 2008.09.18. 12:45:47

Édesek vagytok Csajok! Ne sírjatok! Igaz a mondás. A győzelmet szükségszerűen a küzdelem előzi meg. Nekünk ez jutott. A végén pedig vár ránk a Gyermekünk!

Ismeretlen_102554 2008.09.18. 12:55:13

Hanna! Engem is megsirattal! En sem hiszek a veletlenekbe. Zsebike csak titeket szeretne! Agnes

Ismeretlen_102554 2008.09.18. 12:56:09

Hanna! Engem is megsirattal! En sem hiszek a veletlenekbe. Zsebike csak titeket szeretne! Agnes

lafead 2008.09.18. 13:40:02

A tesó fentről figyeli Zsebit.Sajnálom, ami akkor történt:( De tudod, álmodtál egy világot magadnak, itt állsz már a kapui előtt!:)

tobi 2008.09.18. 14:18:39

A Sors vagy kitudja mi miatt történtek az elmúlt szomorú események. Sok mindent kellett túlélnetek, hogy megkapjátok az Ég ajándékát, Zsebikét. De biztos vagyok abban, hogy mindenért kárpótól a pocidban izgő-mozgó pici fiú, a CSODÁTOK:))))

Seszi 2008.09.18. 17:46:37

Én egy éve összetörten, könnyezve olvastam, hogy mi történik veletek... elejétől fogva úgy éreztem, hogy ha nektek sikerül, akkor nekünk is. Ki tudja miért, de valóban így hittem. Nekem ez segített. Te segítettél. Kb. két héttel voltam mögöttetek. Egy éve ilyenkor egyetlen nappal voltam a vérvétel előtt, és már tudtam, éreztem, hogy van egy pocakmanóm. Sosem merült fel bennem, hogy nálunk is baj lehet, de sokat sírtam azért a lányért, aki ismeretlenül is "segített" nekem. Büszke lehetsz magadra, amiért meg tudtad keményíteni a szívedet és tovább tudtál lépni. Sokan összeroskadnak, megtörnek a teher alatt. Bennem még mindig élnek a szavaid, amiket még azon az ápr.11-i napon mondtál... :))) Erős és elszánt voltál, ahogy az egy évvel ezelőtti történésekről meséltél. Győzni akartál és meg is nyerted a csatát! :) ...bár a csatában sokan lemorzsolódtak, de közben az "elvesztett igaz barátok" helyett talán nyertél magadnak egy (már nem is) ismeretlen, de igazi igaz barátot... remélem. :)

Ismeretlen_90595 2008.09.18. 18:15:43

Köszönöm szépen Csajok! Seszi! Te is erőt adtál nekem, mikor találkoztunk. Bálint baba hozzánk küldte a gólyát. A szuri, amit kaptam tőled, el van rakva a rajzoddal együtt. Én hittem benne! Tudtam, hogy sikerül. És most nagyon nagyon sírok, mert tényleg jó barátok vagytok!

Ismeretlen_103227 2008.09.18. 18:18:38

Hát én is sírtam. Nade: minden jó, ha a vége jó!!!!! Zsebi egészséges és gyönyörű baba lesz!!!!! Puszillak.
süti beállítások módosítása