Mikor már csak halvány emlékeim vannak arról, hogy:

- milyen egy tangabugyi...

- milyen egy csinos S-es ruha...

- milyen egy szexi fehérnemű...

- milyen érzés csak úgy kipattanni az ágyból...

- milyen csak úgy lehajolva, nyögés nélkül felhúzni egy zoknit...

- hogy néz ki egy tampon...

- milyen egy felszabadult szex... ahol csak ketten vagyunk !

- milyen lehet egy buliban egy kis bor és egy szál cigi...

- milyen lehet táncolni...



Mikor jelenleg:

- minden ruha szülés után felajánlható bálnáknak, elefántoknak, vizilovaknak...

- a hordható divat számomra 4-5 cucc variálásából áll

- a mérleg mutatóját alig látom a hasamtól

- mikor a mozgáskultúrám egy reumás mamához hasonlít



AKKOR EGÉSZEN BIZTOSAN A VÁRANDÓSSÁG UTOLSÓ HARMADÁBA ÉRTEM...

- mert egész nap a hasam simogatom...

- mert babaruhákat rendezgetek...

- mert keresem azt a ruhácskát, amiben hazahozzuk a kórházból...

- mert egyre többet álmodom a kisfiunkkal...

- mert mindennap megigazítom az ő takaróját is a kiságyban...

IGEN, A VÁRANDÓSSÁG UTOLSÓ HARMADÁBA LÉPTEM... és bár valóban ez a kismamaság legnehezebb része, de minden panasz, minden fájdalom és minden kínlódás édes...mert soha semmiért nem cserélném el...és minden nehéz nap közelebb visz a nagy találkozáshoz...ez már a célegyenes...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.