Nem tudok szavakat hozzáfűzni...
Búcsúzás
Ravatalod fölött
Megrendülten állunk
A család, a rokonok
És a jó barátok
Megszűnt dobogni
Drága, meleg szíved
Örök imára kulcsoltad
Simogató kezed.
Elvitted magaddal
A lelkünk békéjét
Szívünk egy darabját,
A szikrázó nap fényét
A vidám madárdalt,
Játszi felhők fátylát,
Hálás szeretetünk
Sose múló lángját
Őrző két szemedre
Örök álom terült
Melynek mély kútjából
A könny is kimerült.
Ajkadra, mely, ha szólt
A szívünk felderült
A tolvaj, irigy halál
Jégpecsétje került
Te nem sokat kértél
Inkább többet adtál
Idegent, ismerőst
Sorra vigasztaltál.
Hatalmas szívedet
Két marokkal szórtad,
Adtál szeretetet
Rossznak is, meg jónak
Végsőkig harcoltál
Kínzó fájdalommal,
A gyógyíthatatlan,
Alattomos kórral.
Ami elrabolta
A hűséges arát
A leggondosabb, legjobb
Legszeretőbb anyát.
Kegyetlen a halál,
Hogy elrabolt tőlünk
De mi emlékünkben
Amíg élünk, őrzünk.
Tekints le, s vigyázz ránk
Odafent az égben
Drága jó Elluskánk
Nyugodjál békében.
Dudásné Éva néni 1999. január
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.