Nem nagyon volt időm hosszabb bejegyzésre mostanában.
Elég sok minden összejött.
Pénteken ugye hazautaztunk Anyukámhoz,
de előtte még csípőszűrésen voltunk.
Olivér nagyon édes volt a vizsgálat alatt.
Kéry doktorbácsira csak nevetett és nevetett.
A bal oldal 80%-os, ezért menni kell uh-ra és itthon torna.
Majd elindultunk a nagy útra. :)
M3-as első parkolójában megálltunk, a Kisfőnök éhes volt.
Gyors etetés és indulás tovább.
Végig ébren volt, keze-lába járt útközben.
Nagyon élvezte.
Hazaérve Anyuka kényeztette.
Majd szombaton jöttek sorban a rokonok látogatni.
Olivér nem tudott betelni a sok új dologgal,
aludni sem akart, aminek lett is következménye.
Üvöltés ezerrel.
Vasárnap délután jöttünk haza.
Mindent összevetve, jól bírja a gyűrődést,
csak Lacának és nekem kell még szokni, hogy a Nagyik elkényeztetik.
Hétfő óta visszaállt a rend. :)
Egyre többet mosolyog, hangosan kacag.
Magyaráz a játékainak.
És a mai új tudása a sikítás nevetés közben.
Fejét gyönyörűen emeli, megtartja.
Mellkasát emeli.
Hihetetlen, mennyit fejlődik napról-napra.
Szopi közben az apró kezecskéjével simogat.
Ezt nem bírtam sírás nélkül.
Annyira édes volt.
Rám nézett és simogatott.
Olyan csodálatos.
Csodajó Édesanyának lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.