| Csak telik az idő,
s te egyre okosabb vagy, szemedben ott ragyog az élet, mindenhol nyomot hagy. Lépteid mentén kivirágzik a táj, érintésed nyomán elmúlik minden ami fáj. És csak telik az idő, s te vagy a legfontosabb nekem, ha rám nevetsz, ha átölelsz, veled együtt dobban a szívem. Kicsiny ujjaid nyomán, minden újraéled, benned virágzik, fejlődik, minden ami számomra az élet. És csak telik az idő, és még jobban féltelek, és még a széltől is óvlak, és még jobban szeretlek. |
||
| Nyakó Zita | ||
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsebikeblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1004995197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.