Ahogy forró napokra rázuhan a hűsítő eső,
S a tikkadt földbe visszatér az éltető erő,
Úgy indul meg ereimben a lüktető élet,
Ha csöndes napjaimon szívemre ölellek téged,
Én egyetlenem, én drága aprócska fiam.

Hajad illata, bőröd bársonya szívembe égett,
Neked adnám a földön mindazt az ezernyi szépet,
Mit láttam, éreztem, kaptam és adhattam,
S ha a világ még ma vadul megindulna alattam,
Akkor is teutánad kapna vigyázó kezem.

Mosolyodtól, hangod varázsától felderül a napom,
Apró, vesztett álmaimat rendre visszakapom,
Ha csöppnyi kezed két kezembe fogva,
Szavaid, s kacajod szedem magamnak csokorba,
S szerető szívemre tűzve örökkön viselem

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.