Még az 1 éves fordulóhoz írnék egy picit.
Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elszállt 1 év.
Amikor a babák a pocakomba kerültek,
tudtam-éreztem, hogy most sikerrel járunk,
hiszen az első lombikból az Angyalkánknak május 12.-én kellett volna megszületni.
A lelkem mélyén tudtam, hogy most sikerül.
Bár arra nem gondoltam akkor, milyen rögös út vezet a boldogságunkig.
A cél lebegett a szemem előtt.
A cél, aki most jóízűen szuszog az ágyikójában.
A MI ÉDES KISFIUNK!
Mióta Anyuka vagyok, máshogy látom a világot.
Azt hiszem, én soha nem tüntettem volna az egyenjogúságért.
A világ legjobb dolga Édesanyának lenni.
Bár, én megtapasztaltam a munkát,
legyen az napi 12 óra, vagy 24 órás ügyelet,
de az Anyaság a "legfárasztóbb".
Soha nem mondhatjuk azt, hogy most fáradtak, betegek, vagyunk.
Hiába nem alszik az ember csak napi 4 órát, akkor sem fáradt.
A Kisfiam mosolya rögtön elfeledteti milyen fáradt vagyok.
Imádom, mikor megsimít, átölel, hozzám bújik.
Ezt az érzést eddig nem ismertem.
Ez maga a csoda!
És azt hiszem, ami a várandósságomat illeti,
annak a végkifejlete maga a legnagyobb CSODA!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.