Ma, nagyon megijedtem, amikor rángatni kezdték az ajtónkat.
Igen... szerencsére zárva volt.
Különben nem tudom, mi lett volna.
Hívtam rögtön Lacát, 10 perc alatt hazaért,
de akkor már itt voltak a rendőrök is.
Én nem az a félős ember vagyok, de most az lettem.
Félek.
Milyen világba született a Kisfiunk?
Fényes nappal tizenéves gyerekek próbálnak betörni?
Hol járunk?
Persze.. persze... csak gyermeki csíny.
Nekik lehet...
Nekik mindent lehet ebben az országban.
Milyen ország ez?
Mi vagyunk a kisebbség?
(Azt hiszem, nagyon finoman fogalmaztam.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.