Ma este mikor Laca hazajött, átszerelte az ágyat.
Egy lépéssel lekerült a matrac.
Volt örömködés.
Végre Olivér is nevetett.
4 napja csak sír és sír. :(
Az esti szopinál a fotelból néztem a leeresztett matracot.
Fura..
Ilyen nagy már, hogy ezt meg kellett tenni?
Ilyen ügyes, hogy belekapaszkodik a rácsba és húzza fel magát?
Ilyen erős, hogy négykézlábazik és félek,
hogy átbukik az alacsony rácson?
Megannyi kérdés kavargott a fejemben.
Igen-igen.
Növekszik.
A szopi után összebújtunk a fejét az arcomhoz hajtotta.
Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Ahogy lihegett rám, éreztem az anyatej illatát.
Egyszerűen Imádom!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.