Küzdünk... :)
A fürdés már katasztrófa.
Persze, nem rossz értelemben.
Ha simán fekve fürdetjük a nagy kádban, akkor négykézlábazik,
feláll, egy a lényeg, már nem fekszik.
A kis kádban, ami formatervezett és beültetjük, szintén feláll,
megpróbál kimászni belőle.
A fürdetőkarikához félig kell engedni a kádat,
mert ha kevés a víz visít.
Ilyenkor zuhanyzik is.
Kezébe veszi a zuhanyt.
Én beállítom a vizet neki, ő pedig önállóan fürdik. :)
Persze, utána a lakás úszik, de ez van.
Az alvás meg a párja.
Nem hajlandó elaludni egyedül.
Visít, mint egy kismalac.
Együtt elalszunk az ágyunkban, majd berakom az ágyába.
Éjszaka 2x, 3x ébred.
Majd 5 óra körül átköltözik hozzánk, ott még visszaalszik.
Ha nem hozzuk át, akkor nála megkezdődik a nap, indul a játék. :)
Komolyan mondom betojok rajta.
Tegnap magam mellé vettem este, majd mondtam neki,
"ma Te alszol velem, Apa pedig a nappaliban alszik".
Látni kellett volna azt a kitörő örömöt.
Lacával csak röhögni tudtunk rajta.
Tuti értette, hogy Apát kitúrta a nagy ágyból. :)))
Persze nem így lett.
A saját ágyában aludt.
Azért bízom benne, hogy idővel, ezek a "gondok" megoldódnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.