Nem volt időm blogolni.
Édesanyám meglátogatott bennünket.
Annyira jó volt. :)
Olivérnek eszében sem volt a szeparációs szorongása. :)
Nagymamit ahogy meglátta elillant.
Pedig lassan 2 hónapja, hogy találkoztak.
Anyukámat teljesen levette a lábáról.
Magyarázott neki, énekelt, bújt hozzá.
Olyan jó volt, hogy itt volt.
Olivérnek hozott egy csomó mindent és ahhoz képest, hogy egyedül él,
bennünket is támogatott anyagilag.
Én ezen komolyan elgondolkodtam.
Alig van neki, miből tud adni.
DE ad.
Amikor otthon voltunk is adott, most is.
Mikor Laca kivitte a buszhoz Olivérrel néztünk utána az ablakból.
Hiányzik...
Jó lenne, ha közelebb lakna.
Hiába vagyok már vén tyúk, jó volt hozzábújni.
Jó volt beszélgetni az életről.
(pedig jól össze tudunk ám kapni :) )
Nagyon szeretem az Anyukámat.
Számomra Ő a világ legjobb barátnője is.
Remélem, a Kisfiam is ennyire szeret majd engem.
Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.