Ez a nap örökké emlékezetes marad számunkra.
Tavaly ez a nap volt az első cél,
ameddig ki kell húzni Olivérnek a pocakban.
Ha megszületett volna, már nem lett volna gond.
Ma sétáltunk, mikor elment mellettünk nagyon-nagyon lassan,
de szirénázva egy PC autó.
Olivér mutogatott, hangosan kiabált Őőőőőő.
Szégyen, nem szégyen, de könny szökött a szemembe.
Abban a kocsiban egy picike baba életéért küzdöttek.
Egy éve lehettünk volna mi is.
A dokinénink is Katalin.
Úgy érzem, örök hálával tartozunk neki.
Ha nem lett volna a megérzése, akkor most...
A Katalin nap számunkra mindig ünnep lesz.
Boldog Névnapot Kívánok a Katalinoknak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.