Szombaton utaztunk.
Laca szüli-névnapi buliba ment este,
mi csak nappal társultunk Olivérrel, utána irány a nagyiék.
Szombaton dél körül érkeztünk Nyíregyházára.
Elmentünk a szállodába, majd irány egy étterem, ami persze csak 4 órakor nyit.
Ki a fene ebédel 4 órakor?
Sebaj, mentünk tovább.
Elmentünk a Lagunába.
Ott már ettünk egyszer a családdal, akkor bevált.
Bíztunk benne, hogy most is így járunk.
Jelenthetem, nem csalódtunk.
Ameddig az asztalhoz vezettek bennünket (halk kis csipetcsapat),
mondtam Lacának, jó lenne egy etetőszék.
Mire kimondtam, már a pincér ott állt a székkel a hátam mögött.
A kaja finom volt, a kiszolgálás tökéletes.
Olivér jól érezte magát.
Megebédeltünk, majd irány vissza a srácokkal a szálloda.
Szusszantunk egy picit és indulás Laca unokatesójáékhoz névnapi bográcsozásra.
Olivér itt is feltalálta magát.
Jött-ment az udvaron, nagyon élvezte a szép zöld gyepet. :)
(Képek lesznek, ha kapok majd.)
Este irány nagyiék.
Laca pedig vissza Ny-ra.
Mivel a lépcsőzés nagyon nehezen megy, lent aludtunk a nappaliban.
Miután tisztába tettem a Kisfőnököt,
a sudo dobozát tettem el, Olivér leesett az ágyról.
Szerencsére alacsony az ágy nagyon.
Bakker..
Ilyet nem csinált még, hiszen tök profin közlekedik már.
Jó kis lelkiismeret furdalásom volt-van miatta.
Az én hibámból esett le, nem figyeltem rá. :(
Vasárnap jött értünk, beugrottunk dédikéhez és jöttünk is haza.
Halál fáradtan nem álltam neki főzni este, így pizzát rendeltünk,
majd 9 órakor békésen szuszogott az ágyban a család.
Ma pedig megjártuk az ortopédiát Olivérrel.
Laca nem tudott elvinni bennünket, így kettesben mentünk babakocsi nélkül, mt-jal.
Hááááát.. azt hittem betojok, mikor fel kellett lépnek a trolira.
Sajna a lábam egyre jobban kivan (már a bokám, vádlim is össze van dagadva.).
Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden oké.
Megdicsérte a dokibácsi, hogy milyen ügyesen fut már. :)
Én pedig megnyugodtam.
Na, ezt is letudtuk...
Most csak abban bízom még, hogy nem lesz beteg.
Ma nem evett szinte semmit.
A cicizés közben is sokszor abbahagyta és sírt.
Remélem, nem a torka. :(
A nyirokcsomói péntekre beduzzadtak, azaz,
csak a bal oldali és még ma is hőemelkedése volt.
Jajjj, olyan paraanya vagyok.
Annyira szeretem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.