Szombaton utaztunk.

Laca szüli-névnapi buliba ment este,

mi csak nappal társultunk Olivérrel, utána irány a nagyiék.

Szombaton dél körül érkeztünk Nyíregyházára.

Elmentünk a szállodába, majd irány egy étterem, ami persze csak 4 órakor nyit.

Ki a fene ebédel 4 órakor?

Sebaj, mentünk tovább.

Elmentünk a Lagunába.

Ott már ettünk egyszer a családdal, akkor bevált.

Bíztunk benne, hogy most is így járunk.

Jelenthetem, nem csalódtunk.

Ameddig az asztalhoz vezettek bennünket (halk kis csipetcsapat),

mondtam Lacának, jó lenne egy etetőszék.

Mire kimondtam, már a pincér ott állt a székkel a hátam mögött.

A kaja finom volt, a kiszolgálás tökéletes.

Olivér jól érezte magát.

Megebédeltünk, majd irány vissza a srácokkal a szálloda.

Szusszantunk egy picit és indulás Laca unokatesójáékhoz névnapi bográcsozásra.

Olivér itt is feltalálta magát.

Jött-ment az udvaron, nagyon élvezte a szép zöld gyepet. :)

(Képek lesznek, ha kapok majd.)

Este irány nagyiék.

Laca pedig vissza Ny-ra.

Mivel a lépcsőzés nagyon nehezen megy, lent aludtunk a nappaliban.

Miután tisztába tettem a Kisfőnököt,

a sudo dobozát tettem el, Olivér leesett az ágyról.

Szerencsére alacsony az ágy nagyon.

Bakker..

Ilyet nem csinált még, hiszen tök profin közlekedik már.

Jó kis lelkiismeret furdalásom volt-van miatta.

Az én hibámból esett le, nem figyeltem rá. :(

Vasárnap jött értünk, beugrottunk dédikéhez és jöttünk is haza.

Halál fáradtan nem álltam neki főzni este, így pizzát rendeltünk,

majd 9 órakor békésen szuszogott az ágyban a család.

Ma pedig megjártuk az ortopédiát Olivérrel.

Laca nem tudott elvinni bennünket, így kettesben mentünk babakocsi nélkül, mt-jal.

Hááááát.. azt hittem betojok, mikor fel kellett lépnek a trolira.

Sajna a lábam egyre jobban kivan (már a bokám, vádlim is össze van dagadva.).

Na, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden oké.

Megdicsérte a dokibácsi, hogy milyen ügyesen fut már. :)

Én pedig megnyugodtam.

Na, ezt is letudtuk...

Most csak abban bízom még, hogy nem lesz beteg.

Ma nem evett szinte semmit.

A cicizés közben is sokszor abbahagyta és sírt.

Remélem, nem a torka. :(

A nyirokcsomói péntekre beduzzadtak, azaz,

csak a bal oldali és még ma is hőemelkedése volt.

Jajjj, olyan paraanya vagyok.

Annyira szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.