Valami más.
Vagy nem is más?
Érdekes a lelkem most.
Lacának meséltem a minap, hogy "máshogy" szeretem a Kisfiunkat,
mint amikor kicsi volt.
Imádom, mióta megszületett, de most valahogy más.
Rágtam is magamat ezen, hogy eddig másképp szerettem?.?.?
De tudom, hogy nem.
Őt szeretem a világon legjobban, csak változnak a dolgok.
Már Ő is kimutatja az érzéseit.
Bújik hozzám, simogat, szeretget, na jó, néha harap.
Megváltozott egy ideje a kapcsolatunk.
Már nem az a kiszolgáltatott kisbéka.
Önálló akarata van.
Imádom, mikor rám néz a kis barna szemeivel.
Csodálkozik az új dolgokra.
Figyelmesen hallgatja hozzám bújva a mesét,
Apa karjában szorosan hozzá bújva issza a kakaót.
Annyira szép pillanatok.
Csodálatos, hogy ezeket már tudatosan teszi, nem "csak egy mosoly".
Én nem is tudom, mi lesz velem, ha bölcsibe megy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.