A múlt héten brutális éjszakáink voltak.
Olivér óránként ébredt, napközben is nyűgi volt.
Doki, majd kiderült, egy picit be van gyulladva a füle.
Hála, már kutya baja. :)
Bár nagyon aggódtam a rossz éjszakák után.
Mostanában már csak 1-2 alkalommal ébred.
Feltűnően jól eszik, természetesen ez csak hozzá mérve sok,
nem azokhoz a gyerekekhez mérve,
akik már 7-8 hónaposan is 250 tápszer mellé bevágtak 1-2 üveg főzeléket. :)
Egész nap jön-megy, neki nincs sok ideje.
Imád csavarogni.
Gyönyörűen sétál velem az utcán.
Olyan hihetetlen.
Nemrég született most pedig már sétálunk,
fagyizni járunk, feléri a széken ülve az asztalt evéskor.
Most úgy megállítanám az időt.
A legszebb korszaka.
Bőven benne van a szerepjátékokban.
Minden feladatot utánoz.
Piacra jár :) , mos, tereget, főz, parkol, etet, itat,
pelenkáz, lázat mér, gyógyszert adagol.
Egyszóval mindent, amit lát tőlünk.
Imádom.
A legédesebb, amikor a pici kezét összeszorítja
a másik kezével csipeget belőle és eszi a semmit.
Persze a kezében borsó van. :)
A kis képzeletének a borsója.
Eszegeti, néha iszik az építőkockából,
koccint vele (1-es kocka=felespohár). :)
Sőt köhög is, ha félrenyel.
Én pedig ilyenkor halálra rémülök, hogy mit vett a szájába,
közben pedig semmit, csak játszik.
Amikor a piacra megy, kér pénzt, majd a farzsebbe teszi. (Ahogy Laca)
Ha van zseb, ha nincs.
Időközben megérkezett a személyi igazolványa is és betöltötte a 19 hónapot.
Olyan vagány kis kép készült róla. :)
Az én édes kis 19 hónapos szerelmem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.