Kezdődött azzal, hogy jött a szokásos fogzási kín.
12. fogacskát várjuk.
Hasmenés, nyűgi a köbön.
Majd tegnap reggelre orrfolyás és láz.
Ez eddig nem is lett volna nagy baj.
Csak a lázát nem tudtam csillapítani.
Hiába hűtőfürdőztettem, adtam a kúpot neki 39,1 után 39,7 jött.
Majd újra hasmenés és inni sem akart már.
Csak sírt és ült.
Rázta a hideg, remegett.
Bakker, hiába a gyerekgyógyászat a szakmám, de nem tudtam csillapítani a lázát.
A hasmenés miatt a kúp kilőve, a szirupok meg ilyen magas láznál nem túl alkalmasak,
illetve a bélbolyhokat is csak irritáltam volna vele még jobban.
A dokink persze jött a rendelés után,
addig folyamatosan telefonon tartottuk a kapcsolatot.
Megvizsgálta, rögtön szuri.
Azt a keserves sírást.
A szívem majdnem megszakadt.
Még az injekció után 3 órával is 38,7-et mértünk.
Majd békésen elaludt.
Reggel már hívott a dokibácsink, hogy mi a helyzet.
Egyenlőre most csak hőemelkedése van és békésen alszik.
Persze nagyon nyűgös, sírdogál.
Miközben írok itt alszik mellettem és egy hatalmas mosolyt látok az arcán.
Rémes, hogy közel 12 óra kellett, hogy csillapítsuk a lázát.
Nem kívánom ezt senkinek sem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.