Már jobban van Olivér.
Nagyon beteg volt.
Írni sem volt időm és kedvem sem.
Emlékezni sem akarok nagyon rá.
Eléggé meg voltunk már ijedve.
A közel 11,5 kg-ról 10 kg-ra fogyott vissza.
Azért ez nagyon kevés a 90 centihez.
A vírus bennünket sem kímélt.
Együtt feküdtünk itthon betegen.
Édes picikémet nagyon megviselte.
Evett volna, mert persze éhes volt, de rögtön kihányta, ha evett bármit is.
Nem kívánom senkinek, hogy ilyen napokat éljen át.
A mindig örökmozgó csibészke feküdt csak. :(
Szörnyű volt látni.
Hála, most újra a régi és eszeget is.
Bízom benne, elkerülnek a betegségek egy időre bennünket.
Az idén már nem bölcsizünk, majd januárban folytatjuk.
Most készülünk a karácsonyra.
Lelkesen írja a levelet.
Az ő kérése: vonat, vonat, vonat, autó, autó, autó, motor, motor, motor.
Azt hiszem, ezt a kérést teljesítjük is. ;)
Csak mondtam neki, legyen jó kisfiú.
Persze, mikor a Mikulás is megkérdezte, jó volt-e, tömören letudta a választ: NEM.
Igaz az, hogy a gyerekek őszinték. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.