Hétfőn újra kezdtük a bölcsit.
Megint sírás hegyek.
Már reggel öltözésnél elindul. :(
Bár, mind a kettő nap ott is aludt, ma egy kicsit keserű szájízzel hoztam haza.
Mivel kint alszanak azt hittem, szmogriadó alatt ez nem így lesz.
Hát, nagyot tévedtem. A belvárosban simán kint altattak.
Mikor beértem, pont vetkőztette le Olivért le Anikó néni.
Olivér sírt, anya, anya.
A válasz erre, "hallgass el".
Ez sajnos többször elhangzott, mire észrevették,
hogy ott vagyok (Olivér vett észre),
mert az ajtón nem tudtam bemenni a gyerekzár miatt.
Olivér hozzám rohant és szólt, hogy be van kakilva.
Na, a fenekét nem ecsetelem, hogy néz ki.
A popsikenőcsöt, amit bevittem neki november 15.-én érintetlenül találtam,
mikor tisztába tettem el hozatal előtt.
Azóta senki nem használta.
Most forrongok magamban.
Lehet, hogy csak én lihegem túl, vagy nem?
Holnap mindenesetre beszélek a gondozónénikkel.
Közben beszéltem az egyik csoporttárssal.
Az ő kislánya szép lila foglenyomattal tért ma haza.
Persze, ma is szépen ebédelt Olivér azt mondták.
Mikor hazajöttünk, nekiesett a hűtőnek.
1 zsömle, 10 dkg párizsi, 1 paradicsom, 3 túró rudi.
Ebédelt ugye?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.