Az én apukám...
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Babám bújj ide is.

S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.

Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!

S ha munkába mész!
Én is megyek!

Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!

Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.

Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!

S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.

Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.

Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.